Nagykanizsa története Nem messze a Balaton csücskét?l, öt út találkozásánal fekszik Nagykanizsa. Évszázadok óta tölti be az összeköt? kapocs szerepét. Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó kereskedelemben is fontos szerep jutott városunknak. A Kanizsa név szláv eredet? szó Knysa, jelentése ("a fejedelemé, hercegé") arra utal, hogy a térség egy ilyen f?rangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ?sid?k óta éltek emberek. A Római Birodalom hódításának emlékei is ezen ásatások során kerültek el?. A környék egyik legfontosabb romai kori lel?helyét a város északi részén az Inkey-kápolna melletti dombtet?n találták meg, ahol egy 3-4 századbeli település maradványait tárták fel. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk el?ször oklevélben. Alispánja az Osi nemzettségb?l való L?rinc, aki a Kanizsai család megalapítója. ?k folytatták a vár építését és négyzet alakú zártudvaros várpalotát építettek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejl?dik. A 14 században már mez?városi kiváltságot kap, vámszedési joga van, és keddi napokon pedig heti vásárt tarthat. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdiak tulajdonába került. Maga a vár és a város a 16. század els? felében élta virágkorát az Itália és Stájerország felé írányuló kereskedelem egyik központja volt. A török 1532-ben lépett el?ször zalai földre. Nádasdy Tamás a régi várkastély kör?l fa- és föld - szerkezettel, bástyákat er?sítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legf?bb er?sségévé. Kés?bb a vár a király birtokába került, ekkor olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas ötszög alakú olasz bástyás er?dítmény emelkedett ki a mocsárból. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 fönyi katonával. A török cselvetéssel tudta ?t legy?zni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, múzeumunk is az ? nevét viseli. A török uralom utáni elnéptelenedett városba a 18. század elején német, horvát, rác telepeseket költöztetett be a vár akkori ura. Bel?lük ötvöz?dött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében életmódjában is elkülönül. Az új telepesek szinte kizárólag földm?veléssel foglakoztak, rendkív?l gazdaságosan és nagy szor -galommal. Termékeiket fölöslegével csakhamar "sáska" módjára a környez? települések piacait lepték el. Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él és nap mint nap bizonyítja legendás szorgalmát. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának hanem a Dél dunántúli régiónak is az egyik legjelent?sebb éléstára. A török ki?zését követ?en a város elveszítette stratégiai jelent?ségét ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveib?l építkeztek a földesurak és ebb?l építkezett a várbeli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A f?ként deszkapalánkos házak között akadt jelent?s épület is. Igy például a még máig is álló Ferencesrendi templom az urasági kastély, amely a mai Thury György Múzeum f? épülete és az uradalmi vendégl? amely épület ma a Bólyai János µltalános Iskolának ad otthont. Megélénkült az üzleti élet, ismét számottev? volt a kereskedelem és jelent?sen fejl?d?tt a kézm?ipar. Sorra alakultak meg a céhek, így 1813-ban már tizennégy céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. A gyors fejl?déssel együttjáró polgáriasodás érlelte meg a tanulás és a szellem m?velésének igényét. Batthányi Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. A Dunántúlon Nagykanizsa mondhatja magáénak az els? kimondottan a keresdelmi oktatásra szakosodott iskolát is, mely 1895-ben fels?fokú oktatási intézmény rangot nyert. A zeneoktatás, mely a városban ma is magas szinvonalon folyik el?sz?r a középfokú tanintézetekben kezd?dött, majd 1926-ban megnyílt az önálló Városi Zene Iskola. Városunk oktatási intézményei nem kevés kiemelked? egyéniséggel büszkélkedhetnek. Nagykanizsa Almamátereinek ódon falai közül indult útjára Virág Benedek, Király Pál, Deák Ferenc, Kaán Károly, Hevesi Sándor és dr. Mez? Ferenc. 1885-ben Irodalmi és M?vészeti Kör született, mely a város szellemi életét gyarapította. Az 1800-as végén alakult meg a Kanizsai Dalárda a Városi Múzeum és a Városi Könyvtár is. 1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg. Nagykanizsa újabb nagyarányú fejl?dése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Béccsel, Pesttel, és Fiumével összeköt? vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsg? kereskedelmi életet. Rohamosan fejl?dött a város ipara is. Els?sorban a mez?gazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. Az ipar és a kereskedelem fejl?dése indokolta a pénzintézetek kialakulását is. Hamarosan a négy helybeli magyar kezdte meg m?ködését, majd ezek mellé egy Osztrák-Magyar és egy Angol-Magyar bank nyitott Kanizsán fiókintézetet. Kiépítették a telefonhálózatot, majd 1895-ben a város bekapcsolták az interurbán hálózatba is. A három nagy szálloda mellett öt kisebb szálló is várta a vendégeket. A pihenésre kikapcsolódásra vágyók örömére 1890-ben Sétakert létesült, mely ma is üde zöld terü -lete a városnak. Ugyanebben az id?ben az egészségügy új 70 ágyas kórházban kezdhette meg a gyógyítást. A nagyarányú polgári fejl?dés élén a Kanizsai zsidóság állt. ?k voltak a szellemi megújjulás a ma -gyarosítás, a magasszint? társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített nagyméret? zsinagógát, mely erre a célra épített udvari helyiségeiben ötvennél több egylettel várta kultúrális és kreatív programmal a társaságra és m?vel?désre vágyó polgárokat. Az els? világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a kör?lmény tette szükségessé a viz - vezeték rendszer megépítését. Korszer?södik Kanizsa, megindúl a csatornázás és az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is er?sen sújtották. Elszigetel?dött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság pedig további visszaesést hozott. Ebb?l a mélypontból az olajbá - nyászat emelte ki a várost. Az EUROGASCO amerikai monopolium sikeres köolajkutatásait követ?en megalakult a Magyar Amerikai Részvénytársaság. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a Dunántúli Köolajipari Gépgyár ma (DKG-EAST Rt) ?se és ezzel megszünt az aggasztó munkanélküliség. A MAORT utódjaként a K?olaj Fúrási Vállalat (KFV) napjainkban pedig a ROTARY Fúrási Kft, mely az olajbányászat speciális feladataira szakosodott - gyarapítja az ország olaj és gázkincsét. Az olajbányászat kapcsán felszínre került gáz szolgáltatását a Dunántúl egyik legnagyobb - szintén Kanizsai székhely? - szolgáltató a Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalt (KÖGÁZ) szakosodott. 1947-ben alakult az Üveggyár mai nevén PANNONGLAS Rt, mely a h?alló üvegb?l készült eszközök gyártására specializálódott. A KANIZSA SÖRGYÁR termékei ismét a hazai legjobbak között van és napjainkban is egyre több nemzetközi megmérettetésben hozza el a pálmát. Az egykori kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a bel?le kin?tt KANIZSA TREND Kft termékeit pedig szívesen látják Európa szerte. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM Rt el?djét, amely ma a GENERAL ELECTRIC csoporthoz tartozik. A városvéd?k vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket utcákat, tereket. A hagyományokhoz illesztik az újat is. Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt bármelyik útvonalról közelítjük meg. 1962-t?l b?vítették és építeték át a Károlyi kertet a Sétakertet, a város nagy tereit a Kossuth teret az Eötvös teret és az Erzsébet teret. Megépült a Csónakázó tó a város kedvelt szabadid?-központja. Nagy múltú, és szép város Nagykanizsa, amelyik él és folyamatosan fejl?dik. Szeretjük. Délnyugat kapujában, megkapó környezetben várja mindazokat akik átutaznak, vagy tartósan letelepedni kívánnak.