Ladányi Mihály: Utánad kószálok


 

 Utánad kószálok, amikor egy nőt követek egész este.
És a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak.
Arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
Esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom, aki megadatik.
De aztán újra csak egész este követek valakit,
Aki a sarkon visszapillant,
És újra látom, nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád,
És én meggyújtva villanyom,
Sokáig nézem az alvó lányt, 
Aki feljött este,
Hisz keres valakit, akárcsak én,
Amikor egy nőt követek,
Mert ismerős, ahogy hajába túr a szél,
És feketén, széjjelteríti vállain
Az álmaim.
 

 

Ladányi Mihály: Lassan hát vége lesz


 

 Lassan hát vége lesz annak a szerelemnek.
Mi volt a szerelem? Rövid szabadulás.
Lásd sötét gondjaim már üldözőbe vesznek, 
És egész életem a semmibe rohanás.
Karodból szívesen lenéztem a világot,
De nem szívlelhetem, ha lenéz a világ.
Most úgy suhogtatom szavam, mint csatabárdot.

S elhagylak szerelem, hiába néz a szád.
Ha megkérded, miért, hallgatok rémesen.
Hiszen jó volt Veled elzuhanni az ágyon.
De édes izgalmad megnyugtat szerelmem,
Megbékít a sötét estékkel, mint az álom.