Ez a vidék különösen régóta lakott: a Vértesszőlősi mésztufa-bányából előkerült előember-nyakszirtcsont a tudomány mai állása szerint 350 000 éves lehet. Ugyanitt a korszak állatvilágáról is képet kap a látogató az őstulkok, ősszarvasok, őslovak - források iszapjában konzerválódott - lábnyomaiból.

Az ember korai letelepedésének kedvezett, hogy a vizek és termőképes síkok váltakoznak itt a peremvidékek gazdag erdeivel. Elviselhető a klíma, sokfajú a növényvilág, búvóhelyet adó, szélfogó felszíni formák könnyítik az életet. A Tatai-medence északi határán pedig az óriási víz- (és hal-) hozamú, teraszokat építő Duna kínálja egy ekkora folyam minden előnyét. 

  
A Sámuel napján megtalált nevezetes koponya  
 
  
A későbbi évezredekben, az emberiség szellemi-technikai fejlődésével fokról fokra tárult fel a környék megannyi rejtett kincse, természeti potenciálja. Az építőanyagot ontó kőfejtők: Dunaalmás fehér mészkövét már a rómaiak - pontosabban rabszolgáik, a marmorarik - bányászták a Barbaricum határát ügyelő limes mentén emelt erődítményeikhez. Erről a korról ma Magyarország leghosszabb, épségben maradt római kőhordó útja tanúskodik, amely a természetvédelem alatt álló kőfejtőkhöz vezet. 
A tavakat képező források, a malmokat hajtani képes erek, patakok Tatát, a "vizek városát" virágzó településsé tették. Messzi környékről idehordták az őrölni való gabonát távoli falvak lakói. Szívesen időztek itt királyok is: az Öreg-tó partján magasodó vízivár a környékbeli főúri vadászatok kiindulópontja volt. A jó fazekasagyag s a téglának való ugyancsak iparágakat teremtett errefelé. A tatai fazekasságnak ma is híre van. A környéken létrehozott halastórendszerek megalapozták a halászat, a haltenyésztés tradícióját. 

  
Neszmélyi szőlők 
 
  
A Duna menti meleg déli lejtők borát a rómaiak is szívesen itták: a neszmélyi "hegy levének" akójáért a középkorban 30-40 aranyat fizettek. 
Bécsből Budára s vissza itt vezetett, és ma is itt vezet a két várost összekötő, kereskedelmi és hadi útvonal. 
A szelíd, dombos tájat csillogó tükrű kisebb-nagyobb tavak, vízfolyások szabdalják. 
A várral, parkokkal, tavakkal és barokk épületekkel ékes Tatán kívül a látnivalók között kell említeni a Bocsájtó-völgy arborétumát Agostyán határában, Dunaalmás Lilla-kultuszát és Csokonai-emlékeit, Neszmély borát vagy a Naszály környéki halastavak madárvilágát, Kocs kocsiját.


 
 
 
  Kiemelt jelentőségű települések
 
 
 
 
Tata; Kocs; Mocsa; Naszály; Vértesszőlős
 
 
  Tájegységek a régióban
 
 
 
 
A Bakony; A Balaton-felvidék; A Dunakanyar, a Pilis, Esztergom és környéke; A Gerecse vidéke; A Keleti-Bakony és a Vértes; A Marcal-medence és a Bakonyalja; A Mezőföld déli része; A Váli-völgytől a Dunáig; A Velencei-tó és környéke; Kisbér környéke és a Bakonyalja; Komárom és környéke; Székesfehérvár és a Sárrét; Tata és környéke; Tatabánya és az északi Vértes
 
 
  Régiók
 
 
 
 
Balaton; Budapest és Közép-Dunavidék; Dél-Alföld; Dél-Dunántúl; Észak-Alföld; Észak-Magyarország; Közép-Dunántúl; Nyugat-Dunántúl; Tisza-tó